Tokió - először

A mai nap volt egy rendezvény a közép-európai (magyar, lengyel és idén először cseh) diákok számára, szó szerinti fordításban "ösztöndíj ceremónia". A Josai tokiói fő épületében volt (4 épület van a város szerte), ünnepélyes keretek, mindenki ott volt természetesen megint, aki számít, köszöntöttek név szerint mindenkit. Rövid beszédek hangzottak el 1-1 diáktól. Rövid beszédek voltak ezek, ámde annál gázabbak szerintem. Átlátszóak voltak, folyt a nyál a szájukon mindenkinek aki mondta, és egyértelmű volt, hogy nem ők írták. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bezzeg én képes lennék egy ilyen szintű beszédet megírni, de könyörgöm legalább valami életszaga legyen...Arra szerintem bárki képes, hogy leírom magyarul, majd odaadom az otthoni tanáraimnak, hogy írják át Japánra...Nekem már sok volt mikor azt mondta egy lengyel lány, hogy "kis kora óta, mikor megnézett egy nem tudom milyen mesét az az álma, hogy ide kijuthasson...." Na persze, amikor én 8 évesen néztem az akkori legmenőbb focis japán mesét, meg sem fordult a fejemben, hogy huszon X évesen ki szeretnék jutni Japánba...


Na mindegy, ilyen beszédekkel köszöntötték az egyetem "mamáját" Mizuta asszonyt (aki létrehozta az alapítványt, aminek köszönhetően pl én is kint tanulhatok), ő a fő fejes. Egy hihetetlen édes, aranyos asszony, kb 70 felett jár, de teljesen képben van. Én spec nagyon bírom.
Tavaly a BGF-en a tudomány napja alkalmából - jobban mondva, arra a napra időzítve - meghívták Mizuta asszony Mo-ra a dékánok, magas rangú vezetők kíséretében, és kitüntették a munkájáért, és a kapcsolatok erősítésért. Legutóbb ott találkoztunk kísértem őket, majd utána a kinti évnyitón. És már írtam korábban is, hogy megismert az évnyitón, ő is, meg a többi dékán is. És most is ugyanez volt..MEGINT megkérdezték mi újság velem, MEGINT elmondták, hogy "Jaj, hogy én milyen sokat fejlődtem!" És ez MEGINT nagyon jól esett...
...ugyanakkor, egyre inkább érzem a nyomást, és azt hogy nagyon nagy a megfelelési kényszer (már csak azért is mert ők fizetnek nekem), és nekem folyamatosan kb a maximálisat kell majd nyújtanom, akármilyen rendezvény legyen (nagyon sok lesz évközben, kis túlzással alig-alig lesz szabad 7vége) pláne a tanulmányokban, illetve az 1 év során esedékes 2 nyelvvizsga tekintetében...
Szal megkaptam a "diáknagykövet" címet egy másik lánnyal (talán Elte-s, de igazából nem tudom). Ez egy szalag, kb úgy kell elképzelni, mint a Miss Hungary szalagok a csajokon versenykor, csak itt épp japánul van ráírva hogy "Magyarország diáknagykövete". :) Képet max később tudok csak mutatni, mikor felkerültek a hivatalos fotók.

Ez amúgy egész gyorsan lezajlott, utána hála a jó égnek, a 3 kampusz diákjai közül csak mi 5-en kamogawa-iak voltunk olyan szerencsések, hogy maradhattunk egy pár órácskát városnézésre, mindenkit zavartak haza és mehettek órára....:)

(jobbról, és fentről lefelé olvasva: üdvözöljük Tokióban!)

Szal elvittek minket a Tokyo Metropolitan Govermental Building-be ( forrás google)

Ez pedig egy saját kép

ez....hát én most nem tudom hogy magyarra hogy fordítsam, angolul ugye "Tokió Város Kormányhivatala/épülete" lenne de nekünk a magyar tanárunk "Tokiói városházát" mondott. Kinek hogy tetszik, a lényeg hogy Tokió és egyben Japán egyik legmagasabb és legszimbolikusabb épülete. De akit érdekel a wikipedia egy csomó érdekes információt közöl róla (mikor építették, hány méter magas miért szimbolikus stb), a lényeg, hogy egy hihetetlenül monumentális épület.
Azt kell tudni róla egyébként, hogy turistáknak ingyen fel lehet menni a 45-dik emeletre, és onnan az egész várost lehet látni. Szó szerint(!) addig, amíg a szem ellát, mindenhol Tokió van, mindenhol épületek vannak, utcák (persze zsúfolt itt is minden), óriási a város, ez már most világossá vált. És akkor fent, körben ablakok vannak, illetve középen van egy kis étterem is.






Maga az épület Shinjuku-ban található, ez Tokió egyik központi negyede (talán V. kerület, vagy Blaha...vagy nem is tudom mihez lehetne hasonlítani) a belvárosban. Shinjuku-ról pl ilyeneket érdemes tudni, hogy itt található a világ(!) legforgalmasabb állomása a Shinjuku-eki (station), itt mindenféle vasút és metro vonalak találkoznak, ill. hogy naponta kb 3,6 millió ember fordul meg csak az állomáson....
Összehasonlítva, a 2-es metro napi forgalma ilyen 450e fő körül van. Aki megtapasztalta a pesti délután forgalmat az tudja mit jelent..:)

Mivel iszonyatos rohanásban voltunk, sajnos csak egy ilyen képet tudtam készíteni, de ez nem adja vissza azt az emberzuhatagot ami áradt az állomásból....Annyit mondok, hogy mikor odaérkeztünk vonattal - halál komolyan - kb 15 percig jöttünk kifelé (mozgólépcső, még egy mozgólépcső...egy vízszintes mozgólépcső, még egy, aztán még egy, aztán balra, jobbra...nem egyszerű...:) ) Össze se merem számolni hány vonal találkozik itt, én olyan 15-20-ra tippelnék és lehet hogy még keveset is mondtam, de a wiki biztos leírja pontosan. A lényeg, hogy nem egy Deák a maga  3 metro vonalával :)



A rengeteg felhőkarcoló mellett egy gyönyörű Edo (középkor)-kori kastély (annyira Edo-kori hogy a neve is Edo-kastély:) ) is található a közelben, ami a 15. sz-ban épült és később Tokugawa itt kezdte meg a sógunátusát (1600 körül). 
Azért Edo egyékbént, mert Tokió középkori neve Edo. Korábban a főváros Kiotó volt, ugyanakkor a politikai hatalom Edo-ban tömörült. A sógunátus korszakának végével (1868) az uralkodó, a császár végül áthelyezte székhelyét Edo-ba, és átnevezte Tokióra

Bemenni természetesen nem lehetett, hiszen a császár a mai napig itt tevékenykedik, turisták is csak bizonyos részeit nézhetik meg, ugyanis ez nem csak egy épület, ez egy komplexum, egy "vár"





Végzeletül pár kép amit készítettem ezalatt a röpke pár óra alatt. Mondanám, hogy a képek és a videók beszédesebbek, de igazából azt az ottani érzést egyik sem adja át: látni a világ egyik legnagyobb, legmodernebb, legfejlettebb városát felülről, 360°-ban...semmi nem adja vissza

Tokyo Sky Tree - Japán legmagasabb épülete. Egy ideig a világon is ez volt a legmagasabb. Következő alkalommal ha megyek Tokióba, ide mindenképp felmegyek, lehetőleg este:)

És akkor az elmaradhatatlan videók...szerintem ezek jobban szemléltetik a távolságokat, magasságot

Folytatás Tokióval kapcsolatban mindenképp lesz, már most teljesen magával ragadott a város. Többször is szeretnék elmenni, lehetőleg minél több helyre, minél több negyedbe, hogy a lehető legtöbb oldaláról megismerhessem.

Az egyetem: 2. rész

Ez pedig a belülről mutatná be a kampuszt.....

Először is elöljáróban annyit mondanék el, hogy ez egy hihetetlen kicsi kampusz. Ha jól értettem, itt 1 alapszak van, turizmus. Meg talán még van mester, de ebben sem vagyok biztos. Igazából ezeket közvetlen a kiérkezés után mondták el, és már akkor annyi információval sújtottak minket (hullafáradtan, repülés után) hogy nehéz volt mindenre odafigyelni:D

De a lényeg, hogy egy teljesen modern építésű, nagyon fejlett épületegyüttesről van szó. Csillog-villog minden, fotocellás ajtók mindenhol, még a legkisebb (kb 15 fő befogadó képességű termekben) is 100 centis plazma TV-k vannak, kivetítő gyanánt, de pl a legnagyobb előadótermekben 130-sok is megtalálhatóak.

Magánegyetemről van szó, tehát minden félévben kőkeményen kell perkálni a tandíjat mindenkinek . Kivéve persze nekem, ugyanis én a tandíjakból kapom az ösztöndíjam...:) Az 5 magyarból van egy lány, aki félévente 500 ezret fizet, de én úgy gondolom így is kapott valami enyhítést. Ha tippelnem kéne én 6-7-800ezerre lőném be félévente a tandíjat. (jav.: 800.000 yen=közel közel 2 millió forint 1 évre a tandíj)
De az, hogy ez egy "privát egyetem" egyben azt jelenti, hogy az idejárókat, úgymond nem cseszegetik, ha tanul, tanul, ha nem senkit nem érdekel, az ő érdeke, hogy befejezze az egyetemet. Ellenben itt vagyunk mi, magyarok, akik meg legalább tandíjmentességben részesülnek (kivéve a fent említett személyt), nekünk meg pont emiatt nagy elvárások vannak, ill. ez már most látható, hogy mindenhol ott kell lennünk és minden programban részt kell venni. És emellett még a tanulmányokban is jól kell teljesíteni. Hisz nem szabad elfelejteni, hogy igazából itt most mindenki a saját egyetemét, országát képviseli.

Tehát ahogy már írtam, kicsi a kampusz, kevés diák van, ami azt jelenti hogy kb mindenki ismer mindenkit. Ez igaz a diákokra, tanárokra, büfésekre stb. Ami tök jó, hisz pl kajaszünetben ha elmegyünk ebédelni, már most egy csomó arccal legalább köszönőviszonyban vagyunk.

Itt jegyezném meg, hogy annak ellenére hogy elég sok cserediák van (kínai, koreai, kevés tajvani, magyar), ebédszünetkor látszik, hogy az emberek nagyon ritkán "keverednek" csak. Magyarul, mindenki megy a saját társaságába, a kínai a kínaiakkal esznek, a koreaiak is japánok is egymással stb. Ritka az - de létező dolog - hogy más országbelivel lógnak.

Tehát előfordul, de nyilván ennek a feltétele az adott ország nyelvén való folyamatos kommunikácó. Én azért még bizakodó vagyok, szeretnék minél több barátra, kapcsolatra szert tenni. Én úgy gondolom, ha valaki folyékonyan megtanul japánul, simán megoldható hogy később kapcsolatokat építsen ki. Remélem ez a gondolat, hónapok, félév, 1 év múlva is megmaradt

És akkor pár kép







A magyar szekció a könyvtárban. Jó érzés japán nyelvű(!) könyveket olvasni Magyarországról, illetve szintén jó érzés egy japán egyetem könyvtárában magyar nyelvű regényeket látni...:)

A kampusznak a gödöllői Szent István egyetemmel van nagyon jó kapcsolata. Minden évben egy hónapos cserediák programok vannak oda-vissza. Illetve emellett több japán diák is van aki fél vagy 1 évet töltött a gödöllői egyetemen. Reméljük a jövőben ez a kapcsolat még erősebb lesz.

Random faliújság, alul épp a 3 millió yen-es (közel 7 millió Ft) diákhitelt reklámozzák a csajok. Akármennyire is Japán a szemünkben fejlettnek, meg modernek tűnik meg "szinte minden tökéletesnek", az elmúlt 1-2 évben jött elő pont a diákhiteleknél is a probléma (Japánban nincs olyan, hogy ingyen oktatás. Vannak állami , és privát egyetemek. Az állami egyetemeken valamivel olcsóbb a taníttatás, de még ott is kőkeményen kell fizetni....), hogy egyre többen nem tudják fizetni a diákhitelt....

Itt pedig a magyarok

A középen található lány kínai származású, 3-ad évesként itt tanul turizmust, japán átírással a neve Shuu. Shuu elképesztő aranyos, jófej, és hihetetlen milyen sokat segít nekünk. Bármiben fordulhatunk hozzá. Mondta, hogy a tavalyi magyarokkal is nagyon jó volt a kapcsolata (1 fiú, 1 lány), ezért reméli hogy ez idén is megmarad. Nagyon nagy segítség, és mindezt ő teljesen önzetlenül teszi.

Ez egy átlag menza kaja. Épp valamilyen csirke, a nevére már nem emlékszem:) De arra igen, hogy finom volt. És ez egy újabb bizonyíték, hogy a japán konyha igenis nagyon finom, nagyon sok olyan ételt lehet találni, ami az európai szájíznek is megfelel. Egy menü itt 3-400 yen (700-900 HUF). Vicces, hogy a Külkeren is kb ennyiért lehet kajálni, de a kiszolgálás ( a tahó eladót soha nem felejtem el) és a minőség (mikor romlott resztelt májat adtak...) össze nem hasonlítható...Itt megismernek, előre köszönnek nekünk a "konyhás nénik" :)
Emellett vannak itt ingyen zöld tea automaták, amiből mindenki annyit iszik amennyit akar. Természetesen a magyar magatartás itt is előbújik az emberből, mi akkor is simán lenyomunk 1-1 teát, ha nem a menzán vásárolunk....:)

Ezen országokkal van cserediák kapcsolata az itteni kampusznak....úgy érzem Magyarország egy kicsit kilóg a sorból....:) De sebaj, én csak örülök ennek, hisz teljes mértékben a globalizmus híve vagyok

Az egyetem: 1. rész

a következő bejegyzés az egyetemről és annak kinézetéről szól.
Röviden annyit érdemes mondani, hogy az egyetem kamogawa-i kampuszát hegyek közé építették. Ami nagyon jó dolog,  hiszen csodálatos kilátás nyílik, bárhova megyünk, vagy bármelyik ablakon nézünk ki. Egyik oldalon az óceán van, a másik oldalon pedig hegyek és völgyek találhatóak.

Ugyanakkor a pozitívuma egyben magában rejti a negatívumát is: a hegyre valahogy fel is kell jutni....

A busz a legegyszerűbb; az felvisz, 10 perc,közvetlen az egyetem mellett tesz le. Ugyanakkor drága, 1 útra szóló jegy 250 yen (közel 600 ft), vissza meg még egyszer ennyi. Mi cserediákok ezt használjuk a legtöbbet.De igazából belegondolni is rossz, hogy az elmúlt hetekben mennyi pénz elment buszozásra...
A bérlet egy hónapra 9000yen (21000 HUF)

Lehetőség még a vonat. Ez már "csak" 180 yen (400,- körül) de ez meg nyilván vonat lévén nem megy fel a hegyre, szal itt meg leszállás után egy kb 10 perces erdei gyalogtúra szükséges hegynek felfelé...
A bérlet 3000 (7000,-), jelenleg ezen gondolkodunk.

Illetve a kínaiak meg sok japán is biciklivel járnak. A biciklit leteszik a hegy lábánál, majd felgyalogolnak. Ez a legmegterhelőbb, ugyanakkor természetesen a legolcsóbb megoldás. Mostmár tényleg rá kéne vennem magam, a biciklizésre....:)

Emellett pedig nagyok sok japán robogóval/kismotorral megy fel. Ez is egész jó dolog lenne. Csak az a probléma a szomszédban lakó koreai csajee azt mondta, hogy kb olyan 150e yen-ért lehet venni már egész jókat (kb 350e HUF)...

Szal összességben nem egyszerű. De mondom, fent a látvány viszont mindenért kárpótol. A képek és videok viszont jobban szemléltetik ezt

Az óceán

még egy post mára...
Amint volt időm, a megérkezésem utána pár nappal egyből kimentem az óceánpartra...hisz mégiscsak, én nem hogy óceán, de még tengerparton se voltam...

Érdekességként jegyezném meg, hogy mikor kimentem EGY DARAB FÜRDŐZŐT NEM LEHETETT LÁTNI a vízben . Pedig nagyon jó idő volt (másfél hete volt, de az idő alig változott itt).  Én nem tudom otthon milyen idő van most, de itt még mindig NYÁRI IDŐ van, nappal még mindig lehet fürdeni (az óceán csak nagyon lassan hűl le, valaki azt mondta gyakorlatilag még okt elején is bele lehet menni), meg meghalni a melegtől és a páratartalomtól. Annyi, hogy esténként 6-7-körül már besötétedik és ezzel együtt a levegő is lehűl. De mondom napközben még mindig polo-s - rövidgatyás idő van

Tehát, amint a felvételeken is látható, itt senki nem fürdött a vízben, aki kint volt, az kizárólag szörfözött, esetleg napozott

Órási kőszórások vannak a vízben, hogy tompítsák az óceán hullámait. Ezeknek a csonkakúpoknak a darabja sztem olyan 3-4m lehet...
És mivel irtózatos erővel csapódnak neki a hullámok, nagy forgatagok keletkeznek a vízben, és emiatt már elég sok szörfös meghalt ott...ezért állítólag elég sok csontváz lehet arrafelé (Csilla férje, nagy szörfös, ismer mindenkit és ő mesélte ezt)

Délután beültünk egy kis kávézóba, a háttérben az óceán lenne látható, tehát elég "rossz" kilátása van a helynek. Oltári aranyosak voltak itt is velünk. Csilla (középen) jóban van a tulajokkal, így velünk is rettentő kedvesek voltak. Én éppen egy mangósör koktél iszok. Akármennyire is morbidul hangzik, elég finom volt.

Csilláék erkélyéről pedig ilyen a kilátás (sajna épp egy kisebb vihar jött este)

Itt pedig egy rövid video a partról (vicces hogy 20mp-nél épp elesik egy szörfös:D )




















2013.12.08 Update