A mai nap volt egy rendezvény a közép-európai (magyar, lengyel és idén először cseh) diákok számára, szó szerinti fordításban "ösztöndíj ceremónia". A Josai tokiói fő épületében volt (4 épület van a város szerte), ünnepélyes keretek, mindenki ott volt természetesen megint, aki számít, köszöntöttek név szerint mindenkit. Rövid beszédek hangzottak el 1-1 diáktól. Rövid beszédek voltak ezek, ámde annál gázabbak szerintem. Átlátszóak voltak, folyt a nyál a szájukon mindenkinek aki mondta, és egyértelmű volt, hogy nem ők írták. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bezzeg én képes lennék egy ilyen szintű beszédet megírni, de könyörgöm legalább valami életszaga legyen...Arra szerintem bárki képes, hogy leírom magyarul, majd odaadom az otthoni tanáraimnak, hogy írják át Japánra...Nekem már sok volt mikor azt mondta egy lengyel lány, hogy "kis kora óta, mikor megnézett egy nem tudom milyen mesét az az álma, hogy ide kijuthasson...." Na persze, amikor én 8 évesen néztem az akkori legmenőbb focis japán mesét, meg sem fordult a fejemben, hogy huszon X évesen ki szeretnék jutni Japánba...
Na mindegy, ilyen beszédekkel köszöntötték az egyetem "mamáját" Mizuta asszonyt (aki létrehozta az alapítványt, aminek köszönhetően pl én is kint tanulhatok), ő a fő fejes. Egy hihetetlen édes, aranyos asszony, kb 70 felett jár, de teljesen képben van. Én spec nagyon bírom.
Tavaly a BGF-en a tudomány napja alkalmából - jobban mondva, arra a napra időzítve - meghívták Mizuta asszony Mo-ra a dékánok, magas rangú vezetők kíséretében, és kitüntették a munkájáért, és a kapcsolatok erősítésért. Legutóbb ott találkoztunk kísértem őket, majd utána a kinti évnyitón. És már írtam korábban is, hogy megismert az évnyitón, ő is, meg a többi dékán is. És most is ugyanez volt..MEGINT megkérdezték mi újság velem, MEGINT elmondták, hogy "Jaj, hogy én milyen sokat fejlődtem!" És ez MEGINT nagyon jól esett...
...ugyanakkor, egyre inkább érzem a nyomást, és azt hogy nagyon nagy a megfelelési kényszer (már csak azért is mert ők fizetnek nekem), és nekem folyamatosan kb a maximálisat kell majd nyújtanom, akármilyen rendezvény legyen (nagyon sok lesz évközben, kis túlzással alig-alig lesz szabad 7vége) pláne a tanulmányokban, illetve az 1 év során esedékes 2 nyelvvizsga tekintetében...
Szal megkaptam a "diáknagykövet" címet egy másik lánnyal (talán Elte-s, de igazából nem tudom). Ez egy szalag, kb úgy kell elképzelni, mint a Miss Hungary szalagok a csajokon versenykor, csak itt épp japánul van ráírva hogy "Magyarország diáknagykövete". :) Képet max később tudok csak mutatni, mikor felkerültek a hivatalos fotók.
Ez amúgy egész gyorsan lezajlott, utána hála a jó égnek, a 3 kampusz diákjai közül csak mi 5-en kamogawa-iak voltunk olyan szerencsések, hogy maradhattunk egy pár órácskát városnézésre, mindenkit zavartak haza és mehettek órára....:)
 |
| (jobbról, és fentről lefelé olvasva: üdvözöljük Tokióban!) |
Szal elvittek minket a Tokyo Metropolitan Govermental Building-be ( forrás google)
Ez pedig egy saját kép
Azt kell tudni róla egyébként, hogy turistáknak ingyen fel lehet menni a 45-dik emeletre, és onnan az egész várost lehet látni. Szó szerint(!) addig, amíg a szem ellát, mindenhol Tokió van, mindenhol épületek vannak, utcák (persze zsúfolt itt is minden), óriási a város, ez már most világossá vált. És akkor fent, körben ablakok vannak, illetve középen van egy kis étterem is.
Maga az épület Shinjuku-ban található, ez Tokió egyik központi negyede (talán V. kerület, vagy Blaha...vagy nem is tudom mihez lehetne hasonlítani) a belvárosban. Shinjuku-ról pl ilyeneket érdemes tudni, hogy itt található a világ(!) legforgalmasabb állomása a Shinjuku-eki (station), itt mindenféle vasút és metro vonalak találkoznak, ill. hogy naponta kb 3,6 millió ember fordul meg csak az állomáson....
Összehasonlítva, a 2-es metro napi forgalma ilyen 450e fő körül van. Aki megtapasztalta a pesti délután forgalmat az tudja mit jelent..:)
Mivel iszonyatos rohanásban voltunk, sajnos csak egy ilyen képet tudtam készíteni, de ez nem adja vissza azt az emberzuhatagot ami áradt az állomásból....Annyit mondok, hogy mikor odaérkeztünk vonattal - halál komolyan - kb 15 percig jöttünk kifelé (mozgólépcső, még egy mozgólépcső...egy vízszintes mozgólépcső, még egy, aztán még egy, aztán balra, jobbra...nem egyszerű...:) ) Össze se merem számolni hány vonal találkozik itt, én olyan 15-20-ra tippelnék és lehet hogy még keveset is mondtam, de a wiki biztos leírja pontosan. A lényeg, hogy nem egy Deák a maga 3 metro vonalával :)
A rengeteg felhőkarcoló mellett egy gyönyörű Edo (középkor)-kori kastély (annyira Edo-kori hogy a neve is Edo-kastély:) ) is található a közelben, ami a 15. sz-ban épült és később Tokugawa itt kezdte meg a sógunátusát (1600 körül).
Azért Edo egyékbént, mert Tokió középkori neve Edo. Korábban a főváros Kiotó volt, ugyanakkor a politikai hatalom Edo-ban tömörült. A sógunátus korszakának végével (1868) az uralkodó, a császár végül áthelyezte székhelyét Edo-ba, és átnevezte Tokióra
Bemenni természetesen nem lehetett, hiszen a császár a mai napig itt tevékenykedik, turisták is csak bizonyos részeit nézhetik meg, ugyanis ez nem csak egy épület, ez egy komplexum, egy "vár"
Végzeletül pár kép amit készítettem ezalatt a röpke pár óra alatt. Mondanám, hogy a képek és a videók beszédesebbek, de igazából azt az ottani érzést egyik sem adja át: látni a világ egyik legnagyobb, legmodernebb, legfejlettebb városát felülről, 360°-ban...semmi nem adja vissza
 |
| Tokyo Sky Tree - Japán legmagasabb épülete. Egy ideig a világon is ez volt a legmagasabb. Következő alkalommal ha megyek Tokióba, ide mindenképp felmegyek, lehetőleg este:) |
És akkor az elmaradhatatlan videók...szerintem ezek jobban szemléltetik a távolságokat, magasságot
Folytatás Tokióval kapcsolatban mindenképp lesz, már most teljesen magával ragadott a város. Többször is szeretnék elmenni, lehetőleg minél több helyre, minél több negyedbe, hogy a lehető legtöbb oldaláról megismerhessem.
Hihetetlenül durva!
VálaszTörlésaz....de hát ha minden összejön te is megtapasztalhatod ;)
VálaszTörlés