Az óceán

még egy post mára...
Amint volt időm, a megérkezésem utána pár nappal egyből kimentem az óceánpartra...hisz mégiscsak, én nem hogy óceán, de még tengerparton se voltam...

Érdekességként jegyezném meg, hogy mikor kimentem EGY DARAB FÜRDŐZŐT NEM LEHETETT LÁTNI a vízben . Pedig nagyon jó idő volt (másfél hete volt, de az idő alig változott itt). Én nem tudom otthon milyen idő van most, de itt még mindig NYÁRI IDŐ van, nappal még mindig lehet fürdeni (az óceán csak nagyon lassan hűl le, valaki azt mondta gyakorlatilag még okt elején is bele lehet menni), meg meghalni a melegtől és a páratartalomtól. Annyi, hogy esténként 6-7-körül már besötétedik és ezzel együtt a levegő is lehűl. De mondom napközben még mindig polo-s - rövidgatyás idő van

Tehát, amint a felvételeken is látható, itt senki nem fürdött a vízben, aki kint volt, az kizárólag szörfözött, esetleg napozott

Órási kőszórások vannak a vízben, hogy tompítsák az óceán hullámait. Ezeknek a csonkakúpoknak a darabja sztem olyan 3-4m lehet...
És mivel irtózatos erővel csapódnak neki a hullámok, nagy forgatagok keletkeznek a vízben, és emiatt már elég sok szörfös meghalt ott...ezért állítólag elég sok csontváz lehet arrafelé (Csilla férje, nagy szörfös, ismer mindenkit és ő mesélte ezt)

Délután beültünk egy kis kávézóba, a háttérben az óceán lenne látható, tehát elég "rossz" kilátása van a helynek. Oltári aranyosak voltak itt is velünk. Csilla (középen) jóban van a tulajokkal, így velünk is rettentő kedvesek voltak. Én éppen egy mangósör koktél iszok. Akármennyire is morbidul hangzik, elég finom volt.