Kierkezés, évnyitó, első benyomások

Az alapok

Mivel eddig tobb tizezer levelet es email-t kaptam, hogy irjak valami blog-ot, elterveztem, hogy megcsinalom. Persze ugy azert nehezkes a dolog, hogy otthon nincs meg internetem es szabadidonk sem nagyon volt eddig. Na de vegul csak eljutottam idaig. Az elso bejegyzes hosszabb lesz, most van idom, ki tudja legkozelebb mikor jutok el ide...


Hol, hogyan, mikor?
Annak, aki nem tudna, leirom roviden:
Meg valamikor febr-marc kornyeken palyaztam meg egy osztondijat annal az egyetemnel, akivel a BGF Kulker karanak nagyon jo kapcsolata van. Innen jonnek cserediakok osszel es tavasszal is tanulmanyi kirandulasra 1-2 hetre. Az egyetem neve Josai International Unversity.
Az intezmeny 3 kampuszbol all. Az egyik Saitama-ban van (ez a "sima Josai", tehat nem nemzetkozi), Tokiotol 1 orara, a masik Togane-ben van (talan masfel-2 ora Tokiotol, de igazabol fogalmam sincs, nem tettem meg meg az utat, a harmadik pedig itt van Kamogawa-ban. Zarojelben jegyeznem meg, hogy egesz eddig?a diakok Magyarorszagra az elso ketto kampuszrol jottek, ergo itt egy japan lelket nem ismertem.
Kamogawarol annyit kell tudni, hogy itt talalhato:

Illetve, hogy egy kisvaros, kb 30-35e fovel. Es egyebkent pont a kisvarosi jellege miatt tartom ay elejen attol, hogy nem less mit csinalni (lehet ey kesobb igy less meg), de ugyannakkor pontosan ez adja meg a varazsat is, hiszen mivel ez egy echte japan kisvaros, teljesen at lehet erezni es meg lehet tapsztalni minden ?japanossagot?. Itt nincsenek kulfoldiek (mint pl toganei kampuszon), akik vannak cserediakok, azok kinaiak, koreaiak es van ket tajvani lany (kovetkezo felevben meg lehet jonnek Malajziabol). Meglepodnek, ha rajtunk (5 fo) es Csillan kivul (Csilla meg 2 eve tanult ugyanitt, de talalt maganak part, akivel osszehazasodta, igy most o is itt el es dolgozik) lenne itt meg europai (jav: idokozben felhivtak nekem a varoshazat es megkerdeztek hanyan vannak itt europabol, es azt mondtak osszesen 5en, az egyik persze gondolom Csilla, de tobbiekrol meg csak a nemzetiseguket sem arulhattak el?). Mindez azt jelenti, hogy bizony megneznek az emberek minket mindenhol. Masodik nap reggel pl egy kozepiskolas lanycsoportba futottam bele (onnan lehet tudni, hogy kozepsulisok, hogy egyenruhába járnak - fehér ing, rövid sötét szoknya, térdig érő sötét zokni) és ők pl nagyon durván megnéztek engem. Vagy - ugye szokták mondani, hogy a "gyerek a legőszintébbek" és ez is teljesen igaz: a kisgyerek aztán meg úgy meg bámulnak....:) De pl ma történt az is, hogy egy fiatal 12-13 éves srác egyszerűen csak úgy rám köszönt az utcán.De volt, hogy idősebb emberek is köszöntek és bólintottak nekem (a bólintás olyan kb mint nálunk az integetés).Szal egyértelműen látszik az embereken, hogy, hogy nem igen jár erre fehér ember, és hogy ők sem nagyon gyakran látnak európait :)



A megérkezés után ilyen képekkel reklámozták a saját országukat, gyakorlatilag az ország minden jelképe megtalálható:)

Évnyitó:

A  megérkezés után 2 nappal volt az évnyitó ceremónia....hát mit ne mondjak, elég hosszú volt, de valahogy nem volt unalmas. Beszédek után, csak külön a cserediákoknak volt egy állófogadás, ahol minden nemzet előadott valamit: volt itt kínai ének, kínai tánc (nagyon érdekes volt), hawaii zene, és egy általunk előadott "Tavaszi szél vizet áraszt":) rengeteg kaja volt, nagy része persze számunkra ismeretlen japán étel, különféle levesek, tésztafélék, rántott hús-szerűségek, és persze az elmaradhatatlan szusi. Ettem polip szusit, meg valami olyan hal szusit ami japán halból készül. Finomak voltak.



És nagyon nagy felhajtás volt az egész. Nehéz leírni, úgy kell elképzelni, hogy mikor megérkeztünk Togane-be (a Josai központja), a diákok sorfalat álltak a bejárattól kezdve, és mindenki, tanár-diák mosolygott, tapsolt, és mondogatták hogy "gratulálunk önnek". Kaptunk ajándékot (az is valami japán kaja, de fa(!) dobozban van:D Hihetetlen, így még sehol nem vártak:D de miután véget ért, utána is ha találkoztunk 1-1 személlyel - mondom legyen az tanár vagy diák - teljesen ismeretlenként is csak mondták folyamatosan a gratulációkat és hogy nagyon örülnek hogy felvettek minket ide.

És, csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy az állófogadás idején természetesen ott volt a Josai minden nagy fejese (Mizuta asszony, dékánok), és a többiek, de még a japánok legnagyobb meglepetésére én meg ott spanoltam velük....:) Ugyanis, ők azok, akik elé az elmúlt 2 évben bármikor, ha jöttek, én mindig kimentem. És nem hogy megismertek, de a nevemen szólítottak, megkérdezték mi újság velem, megkérdezték mi a helyzet a BGF-es tanáraimmal...Elég komoly volt:)

Az elmúlt napokban voltunk egy kicsi, ha lehet azt mondani házias étterembe, amit Csilla mutatott meg, merthogy ott nagyon finom az Okonomiyaki (keressetek rá, hogy milyen). És tényleg, elképesztő finom, de nagyon, nem tudtam betelni vele...500 yen volt egy adag, és az az én korgó hasamnak épp elég volt. De ez még csak hagyján....Az étterem egy tipikus japán étterem volt, alacsony asztal, tehát térdelni/ülni kell, középen van egy vaslap, amin akár mi is elkészíthetjük (ezt inkább hanyagoltuk az olaj szaga miatt). Na de a kiszolgálás...ha nem a 2 szememmel látom, nem hiszem el: életem egyik legaranyosabb nője volt, megközelítőleg olyan 140 centi, középkorú, de hogy ő minden mondatakor mosolygott az biztos:) De ez nem az az erőltetett kényszermosoly volt. Egyszerűen látszott rajta, hogy örül nekünk. Hozzá kell tenni a történethez, Csilla azt mondta, a néni nagyon szereti a magyarokat egy korábbi kint tanuló diákok miatt.
És azért vagyok biztos, hogy TÉNYLEG örült nekünk - és figyelem itt jön a lényeg - FELAJÁNLOTTA NEKÜNK, HOGY HAZAVISZ MINKET A KOCSIJÁVAL! Hát Magyarországon, akár Európában, hol lehet ilyet tapasztalni? Sehol...Végülis csak az egyik lányt (Vanessza) vitte haza, mi a közelben laktunk. Na de akkor is....és miközben indította az autót, majd elindultak körülbelül olyan 5-6-szor mondta még el, hogy köszöni szépen hogy nála ettünk:)

És egyébként ez a jelenség az, ami hihetetlenül fel tudja dobni az embert. Volt, hogy a 11-es zárás előtt 15 perccel mentem be a boltba.....de inkább kezdjük inkább a legelején:
Japánban a boltokban, éttermekben, szolgáltatás nyújtó helyeken előre köszöntik a vevőt. A vevő általában csak bólint, esetleg mondd egy "jó napot"-ot, de azt sem feltétlen. És ez ugye egy óriási kulturális különbség, ugyanis otthon mindenkinek azt tanították ugye, hogy: "Kisfiam, ha bemész valahova, előre kell köszönnöd"...ennek pont az ellenkezője az, ami itt történik. Ugye Mo-n az átlag helyen, bemegy a vevő/vendég, köszön jobb esetben visszaköszönnek, de ugye sokszor tapasztalható, hogy szinte fáj az ott dolgozónak, hogy vissza kell köszönnie.....:) Na, képzeljük el ennek a tökéletes inverzét: itt előre köszön az eladó, de látszik rajta - és valójában is érezhető, hogy SZÍVESEN LÁTNAK ott. Örülnek az embernek. Itt még tisztában vannak a "Most akkor ki van kiért?" dologgal. És ez valami hihetetlen lelkierőt és egyben boldogságot és jókedvet kölcsönöz a vevőnek. Attól, hogy egy hosszú nap után, este fél 10-kor, hullafáradtan beesünk egy étterembe, ahol a fentieknek megfelelően fogadnak, valahogy újra erőt nyer az ember és visszamosolyog és kedvesen válaszol. Tudja, hogy örülnek annak, hogy ott van, és ezáltal ő is boldog lesz. Pár napja vagyok még csak itt, de ezt már sokszor megtapasztaltam.
És ahogy már írtam, ez az előre köszönés időtől független: reggel 7-kor ugyanúgy hangosan, óriási lelkierővel "üdvözlik a vendéget", mint ahogy zárás előtt 10 perccel. Mo-n már rugdalják kifelé az embert, már mindenki nyűgös, már "számolnám a kasszát". Itt nem. Itt a vevő/vendég a legfontosabb. Ez óriási dolog. Persze, ezt, ezáltal senki nem használja ki.
A boltos témához még annyit tennék hozzá egy ilyen "tesco-szerű" japán üzletben az összes kasszás maszkot visel. Ugye ez elég meglepő lehet számunkra. Ugyanakkor ez a dolog is a gondolkodás egy újabb szintje.
Mi, európaikat, azt gondolnánk, hogy maszkot súlyosan fertőző betegek vesznek fel....Persze itthon maximum a kórházban. Valójában, ők azért veszik fel, mert meg vannak fázva, és NEM AKARNAK MÁSOKAT MEGFERTŐZNI. Elég gyakori az ilyen itt, ilyenkor az illetőről lehet tudni, hogy meg van fázva. Ennyi, semmi komoly. De még csak ezt sem akarják átadni másoknak.
Tehát, a kasszában dolgozók is egytől-egyig viselik ezt az orvosi maszkot, ezzel is csökkentve a betegség átadásának esélyét.
Továbbá, bolti vásárláskor tapasztaltam (szintén nagyáruházban), hogy a kasszás minden termék lehúzásakor elmondta annak az árát. És ez ráadásul az első vásárlásomkor történt, amikor nem 2 terméket vettem....Mint a gép, csak mondta a számokat, én meg kapkodtam a fejemet:)
Érdekes módon azt, hogy kérek-e bevásárló táskát/szatyrot még az ELEJÉN megkérdezik, mielőtt elkezdenék a termékeket beolvasni.....Számomra hihetetlen, de otthon ezt még senki nem merte meglépni. Otthon beolvassák a termékeket, majd mondd egy összeget, te mondod, hogy "bocsi kérnék még egy zacskót is", erre "20 forint lesz", amit persze már nem tudsz kártyával fizetni, mert azt már lezárta, úgyhogy veheted elő a készpénzt, ha persze van annyi, és nem "nagy pénzzel" kell megvásárolnod egy bevásárlótáskát....Miért olyan bonyolult ez is otthon? Sose értettem...
Tehát Japánban miután elmondták az árat és odaadtuk a pénzt, HANGOSAN, még egyszer elmondja mennyi a visszajáró. Először odaadja a visszajáró papírpénzt, amit a szemed előtt megszámol mégegyszer, megvárja míg én is megszámolom és elteszem. Majd utána egy újabb lendülettel odaadja a maradék aprópénzt is. Mindezt természetesen KÉT KÉZZEL nyújtja át (udvariasság, és ezzel is gondolom azt hangsúlyozva, hogy ő "alattam áll"). Most nem azért mondom, de ez nem megint sokkal tisztább, minthogy otthon odaadják egyben a papír és az aprópénzt, aztán majd valahogy elteszed? Gondolom mindenkivel előfordult nem egyszer, hogy kicsúszott az apró a papírpénzből, miközben tette volna vissza.
Tudom, apróság, de az élet ilyen apróságaiban tűnik fel, hogy milyen hülyeségekhez szoktunk hozzá otthon és hogy egyes dolgok máshol sokkal jobban és ésszerűbben működnek.
De félreértés ne essék, annyira azért nem akarom ajnározni a japánokat, az éremnek ugye mindig két oldala van.